12. psz. MWG típusú villamos motorkocsi

1908. október 1-jén, 100 évvel ezelőtt indult meg Szegeden a villamosközlekedés. A jeles évforduló kapcsán az utolsóként a forgalomból kivont 12 pályaszámú villamoskocsit „felébresztettük „Csipkerózsika álmából". A jármű felújításához rendelkezésre állt a „Győri Magyar Waggon- és Gépgyár" eredeti 1:10 arányú részletes tervrajzának másolata illetve a Közlekedési Múzeum Rajztárában föllelt néhány részletrajz, az alváz szegedi felmérési rajza, valamint az eredeti csapágyházak, rugótámbakok egy motorkocsi alváz felhasználásával épített pályakocsin. Ezeken kívül sok, a győri motorkocsikat ábrázoló fénykép segítette a rekonstrukciót. A legnagyobb segítség azonban a 6-os pályaszámú motorkocsit ábrázoló képeslap reprint kiadása volt, melynek eredetije 1908-ból származik, és a nem teljesen kész járművet ábrázolja a kocsiszíni vágányokon. Ez utóbbi fénykép számítógép segítségével kinagyítva igen részletes információkat adott a jármű eredeti állapotáról.

A 12 pályaszámú villamoskocsit, amelynek az eredeti, 1908-as vizsgajegyzőkönyve megmaradt, az engedélyező hatóság jogfolytonosnak ismerte el és így felújítás címén valósulhatott meg. A motorkocsit viszont nem az 1908-as gyártáskori illetve az utolsó üzemi állapotban, hanem az 1910-es évek közepétől módosított formában állítottuk helyre. Ennek egyik oka, hogy nem volt fellelhető minden részletre kiterjedő műszaki rajzdokumentáció, illetve nem lehetett eredeti ellenállás egységeket rekonstruálni. A mai forgalmi igényeknek és az engedélyező hatóság előírásainak megfelelően a jelenleg futó FVV típusú csuklós villamosok erősáramú elektromos berendezései és csapágyazási rendszere kerülnek beépítésre.

A "Szegedi Villamos Városi Vasútra vonatkozó Engedélyokirat" 9. §. alapján a részvénytársaságnak 1908-ban a „forgalmi eszközöket" belföldről kellett beszereznie. „Az alkalmazandó motorkocsikon oly kapcsoló, illetve szabályozóberendezések lesznek alkalmazandók, melyek segítségével a motorok tetszés szerint sorosan, párhuzamosan, vagy az áramkörből kiiktatva önfékezésre is kapcsolhatók és az áram iránya azokban megváltoztatható is legyen. A villamoskocsik hathatós kézifékkel és szabályszerű jelzőlámpákkal is felszerelendők. A motorkocsikon a belső áramkör vezetékei úgy készítendők, méretezendők, és olymódon rendezendők el, hogy azoknak veszélyes melegedése és rövidzárása lehetőleg elkerültessék. A szabályozóellenállások a kocsiszekrény alatt helyezendők el, és úgy méretezendők, valamint akként burkolandók, hogy az esetleges üzemzavaroknál fellépő nagyobb mérvű melegedés semminemű veszélyt ne okozhasson" A Szegedi Közúti Vaspálya Rt. a forgalom felvételéhez 1908-ban 25 motor- (1-25 psz.) és 6 pótkocsit (51-56 psz.) szerzett be.

A 12 psz. motorkocsi vizsgajegyzőkönyve szerint a „két mozgó tengelyű, szabadalmazott alvázú, zárt szekrényű és perronú, téli és nyári berendezéssel ellátott személyszállító motorkocsi vasszerkezetű alváza, szekrénye valamint vonó- és fékező készüléke a Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. győri, az elektromos berendezéshez tartozó géprészei pedig a Siemens-Schuckert cég pozsonyi gyárában készültek." Az elektromos berendezéseket a Szegeden,a kocsiszínben szerelték fel. A 12 pályaszámú motorkocsi hatósági vizsgája a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség vizsgabizottsága előtt 1908. szeptember 30-án történt meg.

A járműbe 2 db D54n jelű, 25 LE (19,9 kW) teljesítményű vontatómotort építettek be A menetkapcsoló „magnetikus szikra fúvóval ellátott, K jelzésű soros és párhuzamos bekapcsoló, automatikus biztonsági kapcsolással, rövidrezáró villamosfékkel". A jármű súlya 9600 kg, az engedélyezett férőhelyek száma 38 fő: 21 ülőhely 3 db 2-2 személyes keresztüléssel és egy 8 személyes hosszüléssel. Állóhely az első peronon 8, a hátsón 9 fő volt.

A kocsivezetői jelzőharang eredetileg lábpedálos működtetésű volt, a peron alatt elhelyezve. Ezt a '10-es évek folyamán kézi ütőgombosra alakították át és a csengőket a homlokfalra helyezték át. A pályaszámokat ekkor a két ferde homlokrészre festették fel, a táblatartókat pedig leszerelték. A menetirány és a viszonylat jelzésére kezdetben a felső homlokrészre kihelyezett színes tárcsákat és nagyméretű tetőiránytáblákat használtak. Zsúfoltság esetén az ajtók fölé a „Megtelt" táblát is kihelyezték. A tizes-huszas évektől az eredeti homloktáblákat egysoros feliratú peron-oldaltáblák váltották fel. A viszonylatszámokat viszont csak 1943-tól használták. Az áramszedő kezdetben erősen ívelt, csúszóbetét nélküli, majd a Fischer-féle csúszólappal ellátott lírás rendszerű volt.

A 12 psz. motorkocsi 1960-ban a pályaszolgálathoz került, ahol anyagszállításra és pályakocsik vontatására használták, majd 1970-ben törölték az állományból.

A 2008-ban felújított villamoskocsi természetesen nem teljesen azonos az eredetivel, de a kocsiszekrény felépítésében törekedtünk a hajdanvolt jármű korhű megjelenítésére. A 100 évvel ezelőtt Szegeden beindított villamosforgalmat reprezentáló járművön kellemes utazást kívánunk városunk polgárainak, és minden kedves utasunknak.