A közösségi közlekedés (tömegközlekedés) - az a terület, mely jól lefedi és a lakosság életritmusához igazodik- a nagyvárosi személyközlekedés leghatékonyabb formája. Szervezett szolgáltatásaival, valamint takarékos helyigényével a városműködés más eszközeivel nem pótolható eszközrendszerét képezi.

Tekintve, hogy a közösségi közlekedés a lakosság jelentős hányadának egyetlen lehetséges közlekedési módja, így a nagyvárosi lét egyik lényeges társadalmi feltételét is jelenti. A kollektív igény kielégítése révén a tömegközlekedés a szállított emberek mennyiségére vetítve, általában lényegesen nagyobb környezeti hatékonysággal oldja meg feladatait, mint a bizonyos vonatkozásokban nagyobb kényelmi előnyöket nyújtó személygépkocsi közlekedés.

A közösségi közlekedés számára hazai viszonyaink között - a tömegszerű szállítást igénylő nagyvállalatok egy részének megszünése - a személygépkocsi állomány növekedése és személygépkocsi használat kiszélesedése jelenti a legnagyobb kihívást. Éppen ezért van a közösség szempontjából óriási jelentősége a tömegközlekedés színvonala és minőségének megőrzésének. Ilyen körülmények között minőségi követelményekre van szükség a nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, ugyanis:

• a közösségi közlekedés további térvesztésének megállítása csak akkor lehetséges, ha a mai, illetve potenciális utasok továbbra is megfelelő minőségű tömegközlekedést találnak,

• másfelől viszont a tömegközlekedési szolgáltatások létrehozása során a közlekedési társaságok tevékenységével kapcsolatban már ma is számos olyan elem és körülmény található, amelyek hozzájárulhatnak a minőség megőrzéséhez. Ezek az elemek részben külső, a megrendelő város és szolgáltató, valamint a szolgáltató és a "végfelhasználó" utas közötti viszonyban, továbbá az üzemeltető belső szervezetében, a saját munkatársi gárdával kapcsolatos viszonyokban rejlenek.