Company history

 A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A szegedi helyi tömegközlekedés történetében a Szegedi Közlekedési Kft. jogelődjei kiemelkedő szerepet játszottak és játszanak. A vállalatot Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven jegyezték be 1885. március 26-án a kereskedelmi társascégek jegyzékébe, de a lóvasúti közlekedés már 1884. július 1-jével megindult. A lóvasút előtt 1857. március 1-jétől omnibuszok biztosították a közlekedést a pályaudvar, a városközpont és a fontosabb fogadók között. Az 1879. március 12-én betört árvíz idején városunknak már 75 ezer lakosa volt. A katasztrófa romokba döntötte a várost, megbénította a közlekedést. Szeged rekonstrukciója után az omnibusz már nem tudta kielégíteni az igényeket. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el. 1881-ben lépett érvénybe a lóvasúti pályaépítés engedélye. A lóvasút személyszállítási és a gőzüzemű teherszállítási hálózat 1884. júniusára készült el.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

A forgalom megindítását követően a menetdíj 10 krajcár volt, amelyet 1890-ben 6 krajcárra csökkentettek. Különjáratokat is indítottak, továbbá a rendszeresen utazók részére bérletjegyeket bocsátottak ki. 1885-ben a szállított utasok száma meghaladta a 300 ezret. Megkezdődött a tehervontatás, a Krausz és Társa cég által gyártott Pálfy és Kállai nevű 60 LE teljesítményű gőzmozdonyokkal. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját. A rohamosan növekvő igények, amelyekkel már nem tudott megbírkózni, indokolták és sürgették a kor egyik technikai csodájának, a villamosvasútnak mielőbbi létesítését. A közúti Vaspálya Részvénytársaság 1899-ben elkészítette a villamosítás tervét, de csak 1907-ben kapott engedélyt villamosvasút építésére. Az első villamos 1908. október 1-jén lépett működésbe a két állomást összekötő vasútvonalon. Az akkori jövedelmeket figyelembe véve, villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A magasabb díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából 25 % a várost illette meg, ezenfelül tekintélyes összeget fizetett a részvénytársaság a közterületek használatáért is.

  • Travelling conditions

    biztosagi-tanacsok
    Term and Conditions of travelling
    Details
  • Map of network

    biztosagi-tanacsok
    Trams and trolley buses
    Details
  • Ticket offices

    biztosagi-tanacsok
    Sales points
    Details

Tariff

Contact

Parking

Airport